Vélemény: a Békás-szoros

A Békás-szoros

2025. Erdély, Hargita megye, Gyergyószentmiklós közelében, a Békás-szoros....

"Az elektromos autónk a parkolóban, míg a kirándulásunk tart, feltöltődik. A Békás-szorosba, ebbe a világhírű kanyonba, csak gyalogosan lehet eljutni, hiszen a sétány csak alig 3 méter széles. A tavalyi évben készült el a Marosvásárhely-Moldva autópálya, így a szorost lezárták az autósforgalom elől és mostanra készültek el a rehabilitációjával. Beérkezve a kanyonba csak egy kisebb, esztétikus áruház, volt, ahol végre tényleg csak a Korondi és más Székelyföldi népművészek termékeit lehetett megvenni, Kínai terméket még keresve sem találtunk. A parkolótól jövet előbb egy elképesztően tiszta nyilvános wc, majd az áruház, és egy étterem volt sorban, amik csodálatos harmóniában beilleszkedtek a tájba az Oltár-kő árnyékában. Izgatottan vártuk a liftet, ami felvitt minket a szoros tetejére. Alig lehetett hallani magyar, vagy román szót és előttünk éppen egy Kanadai, hátunk mögött pedig Holland csoport volt. Az üvegfalú lift meglepően gyorsan felrepített a szoros tetejére ahol szintén átlátszó falak mögött sétálva tettünk meg úgy 600 métert, amíg elértünk a hídhoz, ami világhírűvé tette a szorost (most épül éppen egy ilyen híd a Tordai hasadéknál is). Sokan remegő lábbal léptek rá az átlátszó padlóra és lent a mélyben a szűk sziklafalak alatt láttuk kanyarogni a Békás patakot, a turistautat, amin hangyányinak látszottak az emberek. Csodálatos, elképesztő panorámánk volt az egész kanyonra, a Hagymás-hegységre és távol még a Csalhó-hegység bércei is feltüntek...."

Bízunk benne, hogy ez lesz a jövő!!!

TERVEK:
Maga a szoros tényleg az egyik legkáprázatosabb hely Erdélyben és Székelyföldön. Elképesztő turista attrakció lehetne belőle. Milliók kereshetnék fel minden évben, hiszes egyre divatosabb az aktív pihenés. Székelyföld varázsával, gasztronómiájával ötvözve egy olyan hely elehetne, ami vonzaná nem csak az Európai turistákat de elképesztő hatással lehetne az egész környék turizmusára is.

A SZOMORÚ VALÓSÁG:
Már a Gyilkos-tó környékén lehet érezni, hogy nincs "várostervezés". Mindenki úgy épít, ahogy tud, ahogy van pénze, ahogy sikerül "megkenni" az építéseket engedélyezőket. Nincs nyilvános wc. Nincs egy biztonságos járda, korlát a gyalogosoknak. A szerpentineket elérve több tucat árus "elképesztő higiéniai körülmények között"!!! Ezek az árusok tulajdonképpen mind ugyan azt árulják, nagyrészt Kínai bővlit, amit persze olcsóbban lehet megvenni, nagyobb haszonnal eladni. Szerintem nincs itt helye pl. a fél méteres gumilabdának és az ugráló műanyag csacsinak. Nincs kuka, itt sincs nyilvános wc., szemét viszont van mindenfelé. Az út mellett sétálók az életüket kockáztatva mennek az aszfalton a buszok és teherautók között. TELJES BALKÁNI KÁOSZ!

A BÉKÁS-SZOROSRÓL:
A Békás-szoros (románul: Cheile Bicazului) egy tektonikus eredetű szurdokvölgy Gyergyószentmiklós közelében.  A szorost 1971-ben védetté nyilvánították, (bár ez nem nagyon látszik). Jelenleg a Békás-szoros, a Nagyhagymás nemzeti park része. A Békás-szorost közrefogó hegycsúcsok: Kis Cohárd (1344 m), Csíki bükk(1264 m), Oltár kő(1154 m), Mária kő (1125 m). A Békás patak mellékvizei mind vadregényes szurdokokat vájtak a mészkőbe. A baloldali mellékvizei rendre a Kupás, a Lapos és a Súgó patakok, a jobboldaliak a Kis-Békás és a Szurdok patakok. A Lapos a Lapos-szurdokon keresztülfolyva több vízesést alkotva az Oltár-kő nyugati lábánál ömlik a Békás-patakba. A Sugó-szurdok alsó részén a Bernát és a Hóvirág barlangok találhatók, a Kis-Békás-Patak mentén található a Kis-Békás-szoros, alatta a Szurdok-patak szorosa amely torkolatánál mészkőbánya működik.
OLVASS MINKET ITT:   Erdély magazin

Mi ezt a térképet visszük magunkkal Erdélybe, ha útra kelünk:

Az Egyeskő

"Erdély csodái felfedezéséhez egy élet is kevés, 

de mi pont ezért indulunk mindig útnak"

Legújabb célpontunk az Egyes-kő! Igen, így írják Egyes kötőjel kő! Az Egyes-követ a Hagymás-hegységben találjuk, Balánbányához közel. Balánbánya azon kevés települések egyike Hargitában, ahol a román ajkú lakosság többségben van. Köszönhető ez Csaunak, aki felizgult a sok-sok rézérc hallatán, amit ott lehetett bányászni, így sok-sok "bányászt" telepített oda Moldovából. Fénykorában Balánbányának több mint 12 ezer lakosa volt, akik többsége a bányákban dolgozott és minden május 1.-én ünnepelve vonult végig a városon, hogy így is kifejezze a "Kárpátok géniuszának" azt a bölcs döntését, hogy Székelyföld közepére telepítette őket! Mára már viszont bezártak a bányák, a lakosság a felére csökkent és Csíkszentdomokos felől a városkába érve hirtelen azt hisszük, hogy Csernobilba tévedtünk. Lepukkant tömbházak viszik fel a város élhetőségének a nívóját és főleg a 4-5 szintes barakkok környékén csodálkozva vesszük észre, hogy olyan furcsán néznek ránk az emberek, mint ha kínaiul szólaltunk volna meg, pedig csak magyarul kérdezzük őket, merre van az Egyes-kő. Beljebb érve a városba, annak az északi felében már normális, magyarok (székelyek) által lakot házakat is találunk. Betérve a boltba "Hajni" pedig elképesztő pontossággal tudja, hogy kit hogyan kell megszólítani, magyarul, vagy románul. A városkában 3 dologgal foglalkoznak leginkább az emberek. Várják a nyugatról küldött pénzt a Western Union-on, várják a nyugdíjat, vagy fát vágnak. Ez legutóbbi foglalatosság a székelyekre illik inkább, mivel a korábbi román lakosság nagy része nyugatra vándorolt, vagy már nyugdíjba ment a bányákból 39 évesen.

A templomnál kell lefordulni az Egyes-kő felé, parkolót is könnyen lehet találni, ott az információs táblák melletti 10 éve ott álló Dacia TLX mellett mindig van szabad hely. Még mielőtt nekivágunk a Kovácspatak utcának, fontos megemlíteni vízrajzi szempontból, hogy innen ered Erdély két fontos folyója: az Olt, amely északról, a Várbükk oldalából, (1416 m), és a Maros, amely a Feketerezből indul. Fontos azt is tudni, hogy az Egyes-kő a Nagyhagymás hegyvonulata, a Tar-havas, melyeket Orbán Balázs a Székelyföld leírásában így jellemez: "a Székely Svájc". A Kovácspatak utcában már takaros magyar házak vannak és aki a nem akar a Nepomuki Szent János tiszteletére emelt Katolikus templom mellett parkolni, az felhajthat egészen a Kovácspataka utca végéig. Ott pár padot, táblát lehet látni, majd neki lehet vágni a kb. 1,5-2 órás, de gyerekekkel, vagy idősebbekkel inkább 3 órás hegymászásnak.

Tehát ha sikerült laparkolnunk, akkor már csak a jól kitaposott ösvényt és a kék sáv jelzést kell követni egészen a menedékházig. Szintemelkedés a templom (865 m) – Kovács-patak völgye – menedékház (1504 m) 639 méter, amit lefelé a legkönnyebb megtenni! De nem kell megijedni, nem kimondott hegymászásról van szó. Száraz és akár nedvesebb időjárásnál is aránylag biztonságosan lehet feljutni egészen az Egyes-kő tövében lévő menedékházig, amit 1504 méter magasan találunk. Az út harmadánál szépen megnyílik a táj, remek kilátásunk lesz a völgyre és az Öcsém tetőre. Az út maga szinte folyamatosan emelkedik, de lesz azért néhány tíz méteren pihentető, reményt keltő "talán már ott vagyunk" rész. Az út utolsó negyedében ismét sűrűségeken kell átvágni. Esős időben a nagy szikláknál egy forrást találunk (Nyíres-sarok), melynek vize elképesztően friss és finom. Az út vége felé, mikor meglátjuk a kerítést, vagy karámot…. na az a legnehezebb rész, azt az utolső 300 métert megtenni. Felérve a tetőre csodálatos panoráma nyílik meg előttünk a Csíki-medence falvaira. A menedékháznál viszont kellemes meglepetés érhet mindenkit (csak a budisor mögé ne nézzen be senki)!

Ha Erdélyben járunk, akkor mi is mindig itt foglalunk szállást, ami megbízható és biztonságos! Kattints ide:   SZÁLLÁSOK ERDÉLYBEN

A menedékház gondnokai: Gál Zoltán és Aranka. Szálláshely foglalás ügyében náluk kell érdeklődni telefonon: +40/744-156566. 1932. augusztus 14-én adta át az Erdélyi Kárpát egyesület Csíkszeredai Csoportja. Az épületet azóta több ízben bővítették, 2010-re azonban annyira leromlott az állapota, hogy szükségessé vált a teljes újjáépítés. A ház felépítéséhez szükséges építőanyagokat traktorokkal és lovakkal sikerült feljuttatni. Jelenleg a gondnoki lakrészen kívül két fűtött földszinti szobában összesen 16-18 ágy, a padlástérben pedig 10-15 főre való matrac áll a turisták rendelkezésére (fent nincs fűtés, de hálózsákban télen is el lehet aludni). A földszinten találjuk az étkezőhelyiséget, két hosszú asztallal, rönkszékekkel és kályhával. Itt kb. 20-an férnek el egyszerre. Külön szobában kapott helyet a csíkszeredai hegyimentők csapata. A szállás díja 20 lej/fő/éjszaka. A házban főtt vagy hideg étel, illetve forralt bor és házi pálinka is vásárolható. További komfortnövelő újdonság, hogy 2011 nyarán korszerű napkollektoros vízmelegítő rendszert helyeztek üzembe, ami egyben szemléletformáló példaként is szolgál az idelátogatók számára.

Mi egy tablettet használunk mindig, ami jobb mint egy GPS. Ennek a térképnek is jó hasznát veheted, ha Erdélybe, Székelyföldre utazol:

Visszatérve a menedékházra, egy merő meglepetés lesz az először ott járó turistának. Tényleg szépen van kialakítva, ajánljuk mindenki részére, hogy akár egy éjszakát is, de töltsön ott. Ha már egyszer felmásztunk és egy kis időt is rászánunk, akkor tényleg érdemes ott is aludni, hiszen az Egyes-kőtől aránylag rövid úton felkereshetjük a főgerinc két szomszédos magaslatát, a Nagy-Hagymást és az Öcsém tetőt.

A juhászok, pásztorok faháza, itt alszanak, itt készítik a tejből a sajtot, és az ordát.  A székelyföldi hegyekben még ma is sok esztena van. Régi szokás szerint szent György napján a pásztorok kihajtják az állatokat a hegyi legelőre és szent Mihály napjáig ott is maradnak az állatokkal. Az állatok szabadon legelésznek, naponta kétszer-háromszor megfejik a juhokat, kecskéket, teheneket, és helyben készítik a finom sajtokat és az ordát.

Jó kirándulást kívánunk: Dóri és Péter

Kisfilmünk az Egyes-kőről, ahogyan csak a madarak látják:

A Retyezát

"A csúcs mindig felettünk van, de azért mi próbálkozunk."

Mi hétvégén felmegyünk a hegyekbe!

A retyezátba, mert ezt a hegységet mi többre tartjuk a maga vadságával, természetességével a Tátránál, az Alpoknál. Miért is? Mert például sokan nem tudják, hogy a Retyezát a Déli-Kárpátok különleges természeti adottságaival, élővilágával, Erdély első nemzeti parkja lett, már 1935-ben. Népszerűségét kiugró, piramisszerű sziklacsúcsainak, hosszú völgyeinek, száznál több leírhatatlan szépségű glaciális tavának, változatos tájainak köszönheti. A sziklacsúcsokról belátható táj, a szomszédos hegyek látványa leírhatatlan élményt nyújt azoknak, akik felkapaszkodnak rájuk. Az éles sziklagerincek között egykori gleccserek jég vájta teknővölgyei húzódnak meg, sűrűn fűszerezve kisebb-nagyobb tengerszemekkel. Ez igaz egy kis területű hegység, de nem lehet bejárni még egy nyári idény alatt sem, hiszen annyi érdekességet tartogat. Mi elhatároztuk, hogy felfedezzük a késő téli Retyezátot.

2016.04.03-at, egy vasárnapot jelöltünk ki a Retyezát megmászását és reméltük, hogy az időjárás majd a kegyeibe fogad. A leggyorsabban úgy juthattok el ti is a hegységhez, hogy Lugosig autópályán haladtok, majd Karánsebesen keresztül juthattok el a hátszegi medencébe. Szeged-Hátszeg 300km, amiből több, mint 200km-t autópályán, vagy nagyon jó minőségű úton tehetünk meg. A túrázók nagy többsége északról közelíti meg magát a hegységet, hiszen a déli részen tényleg nem találunk egy magyart sem. Déva környékén kitűnő és kellemes szállásokat találunk, amit a szórvány magyarság működtet. Mi Csernakeresztúrról indultunk, ott töltöttük az estét, ahol régi barátainknál, a Nisztor családnál töltött kellemes este, beszélgetés, finom vacsora és bőséges reggeli után indultunk a Retyezát "meghódítására". Ide kattintva lehet megnézni Hunyad megye nevezetességeit: HUNYAD

Észak felől három völgy hatol be mélyen a hegységbe. A legnyugatibb végén találjuk a Gura Apelor víztározót, a középsőt őrzi Kolcvár, míg a legkeletebbinél jutunk el Carnic üdülőtelepen után a Lolája vízeséshez, majd a Pietrele menedékházhoz, amely utat a túrázók nagy többsége választja.

Elég későn keltünk, így majdnem 10 óra volt mire elértünk Kolcvárhoz, majd a völgyekben még virágokat is fotóztunk és úgy 11 órára értünk a kicsi és a Retyezátban egyetlen sípályához. Maga Ráusor, vagy Malomvíz a szokásos román stílusban épült. Mintha mindenki úgy építette volna tervek és engedélyek nélkül a házait, nyaralóit, ahogyan akarta. Szerencsére az út jó minőségű, bár sajnos a Malomvíz patakban találunk szemetet, de mégsem annyit, mint máshol Erdélyben járva.

Leparkoltunk a sípálya alatt, ahol a piros háromszög útjelzés indul. Felpakoltunk, bár nem kellett volna annyi mindent vinnünk magunkkal, mert az idő csodálatos volt. Utunk elvezet majd egy menedékház mellet is és közvetlen a Retyezát névadója felé vettük az irányt, a Retyezát csúcs felé és a Retyezát tengerszem volt a cél. A jelzés felvezet egészen a Lolája nyeregig, de idő hiányában nem terveztük annak a megmászását. Amíg pakolásztunk az autónál, hozzánk csapódott egy német juhász kutya, aki eléggé barátságosan viselkedett. Dóri mindig hoz magával száraz kutyaeledelt, így jól megetettük. Titkon reméltem is, hogy mint mindenfelé esetleg találunk egy kísérőt, de nem is kellett hívni, jött ő magától velünk. Csodálatos időnk volt, de hát 2000 méter magasságba készültünk, jól felpakoltunk, mert a Retyezát híres a viharairól, 100 km/h-s szeleiről.

Utunk végig meredeken emelkedett, a hatalmas fenyők között éppen csak a mohafélék éltek meg. Hűséges társunk, Kira végig lógatta a nyelvét és háromszor annyit szaladt, mint mi másztunk felfelé. 

Már a fák között elkezdtek szaporodni a havas részek és könnyen megfigyelhető volt, hogy lesznek a tengerszint feletti magasság növekedésével, a 40-50 méteres fenyőkből egyre kisebbek, majd csak 2-3 méteres kicsi fák. A tavaszból a télbe érkeztünk! A fák között néha megvillant a csúcs, ami a Retyezát harmadik legmagasabb csúcsa, pontosan 2482 magas. Kira töretlenül kitartott mellettünk, a hótalpak pedig ismét jó szolgálatot tettek. Nem voltak illúzióink, fárasztó menetet hagytunk magunk mögött rögtön az út elejétől meredek és nagyon meredek szakaszok váltogatták egymást, a terep csak kb. 1500 méter magasságban enyhül meg valamelyest, de itt meg sokszor több, mint egy méter vastag hó borított mindent. Csak a szikláknál, forrásoknál és a lefelé siető vízmosásokban figyelhettük meg azt, hogy milyen vastag is alattunk a hóréteg.

És végül felértünk! Előttünk a Retyezát csúcs, alattunk a tengerszem, amit a hó miatt nem lehetett látni, jobbra a Prelucs csúcs, balra a Lolája nyereg (2215m magas) hátunk mögött pedig megnyílt a Hátszegi-medence! Úgy 1000 métert emelkedett az út felfelé. Nyáron akár 4 óra alatt is meg lehet tenni az utat, nekünk ez 5 óra volt és a hó is eléggé megnehezítette, de hála a hótalpainknak, még a legmeredekebb emelkedőn is biztosan kapaszkodhattunk fel és csak szörnyülködve néztük mások nyomait. Elképzeltük, ahogy derékig sűllyednek a hóba, ami 2000 méter környékén még bizony 2-3-4 méter is volt. A síbotunk sokszor métert is eltűnt ezekben a lábnyomokban.

Foglald le te is a szállásodat az ajánlásunkkal Erdélyben:

CSALÁDI PANZIÓK-KULCSOSHÁZAK

Mi állítottuk össze ezt a térképet, amit tableten bárhová magunkkal tudunk vinni:   

A Kárpátok legnagyobb vízesése: a Kurta vízesés

Ajánljuk minden Erdélyt és a Kárpátokat kedvelő barátunk figyelmébe Erdély és a Kárpátok, Közép-Európa legnagyobb vízesését. Eddig egy Szlovákiai vízesés vezette a listát, de a neten böngészve fedeztük fel a Cascada Scurtele-t. Néhány távoli fotó, csak ennyit lehetett találni róla. Beazonosítottuk a helyet és minden infót összeszedve 2017. június 15-én a Kis-Lapusnyik patak völgyében tettünk egy rövid sétát. Már az odaút is csodálatos volt, a A Retyezát nemzeti parkban, a Vizek-szája tó (Gura Apelor) környékén, annak a déli részén. Lehetett látni, hogy hetek óta nem járt arra senki. Az is fokozta az izgalmunkat, hogy ismeretlen hegyeket-völgyeket kell majd felfedezni, ismertté tenni, bemutatni az Erdélyi túrák facebookos oldal barátainak, kedvelőinek. 

Sokan sztárolják a Tátrát, pedig csak a Retyezát nagyobb annál és még mennyi hegység van Erdélyben? Rengeteg. A Godján-hegységet sem ismerik sokan, mert el van "dugva" a Retyezát mögött. A legmagasabb csúcs itt is 2291 méter! Innen ered a Kis-Lapusnyik patak, ami a Vizek-szája víztározót táplálja és a Malomvíz patakba ömlene, ha nem lenne a víztározó. Már a víztározó északi oldalán haladva lehet látni úgy 7km távolságból is a vízesést.

A víztározónál belépőt kell váltani a Retyezát nemzeti parkba, majd így tovább haladhatunk a tó északi partjánál. Úgy 4 km múlva elágazik az út, kelet felé haladva a Rotunda menedékház és a Pelegi rét felé lehet haladni, követve a Nagy-Lapusnyik patakot, míg a másik oldalon, a tó déli részén utazva elképesztő mélység tárul fel időnként előttünk. Itt megállunk mindig és ennél a kicsi vízesésnél töltjük fel az üvegeinket!

A víztározót egyébként körbe lehetne autózni, de 1-2 helyen a kőomlások miatt lehetetlen. Micsoda heorikus munka volt megépíteni ezt az utat is a víztározó után? Ezt se fotó, se film nem tudja visszaadni.

Nézzétek meg itt a 4 részes filmünk első epizódját: 

A Kis-Lapusnyik patak befolyásánál hagytuk az autóinkat, majd útnak indultunk. Úgy 4,5 km innen még a vízesés. Csodálatos, vad és ismeretlen ösvényeket követtünk úgy 2 km-en át, majd a patakot követve jutottunk el a vízesésig.

Maga a vízesés kb. 250 méter magas és 5 nagyobb lépcsője van. Tehát úgy 200 méter hosszan 250 métert esik, ami Erdélyben és a Kárpátokban egyedülálló. Nem csak maga a vízesés, hanem az út is oda csodálatos.